Hetek óta mindenki arról beszél, hogy Justin Bieber vajon megállja-e a helyét a filmvilágban? Vajon képes lesz-e mindent újra kezdeni? Ezekre a kérdésekre válaszol a már kevésbé ifjú visszatérő popcsillag pontos dátum szerint szeptember 1-én azért, - idézem - "hogy a rajongóimnak jól kezdődjön a tanéve"
Egyesek számára rendkívül meghökkentő, de a hír igaz. Justin Bieber főszerepet fog játszani Tim Burton "Az ajtó mögött" című filmjében Lessie Campbell színésznővel, aki mellesleg Justin egyik legnagyobb rajongója. Reméljük, jól fog elsülni a dolog és nem fogja az ifjú lány az őrületbe kergetni Biebert.
Rengetegen ötletelnek, hogy ez a "kis" szünet Biebs-nél tudatos volt-e, nem önszántából lépett-e ki a sztár, hanem Scooter Braun (menedzser) unszolására. Mindez csak üzlet volt. - állítja a TMZ. - Bieber jobban nem is tudott volna nagyobb hírnevet szerezni, minthogy egy rövidke kis időre eltűnik, majd hirtelen előbukkan. Tipikus."
Rengeteg Justinhoz hű belieber védte meg a tinisztárt a cikk megjelenése után miszerint "Justinnak csak pihenésre volt szüksége. Ez teljesen természetes. Ti is vesztek ki szabadságot, ha már túl fáradtak vagytok a feladat végrehajtásához, de később visszatértek és újult erővel folytatjátok, amit akkor abbahagytatok." Ezekkel a szavakkal illette Twitteren egy rajongó, a már színésznek is hívható énekest. Természetesen gyűlöletnek sem volt hiánya, de ne rontsuk el vele a hangulatot. Örülünk, mert Mr. Bieber - hosszú idők óta - ismét úton van a csúcs felé...
~ Justin
Ébredés után 10 perccel később indulok a szobámmal összetartozó fürdőszoba ajtaja felé és egy nagy, hosszas nyújtózkodás után lépem át a küszöböt. Egy percre megállok a mosdókagylónál, rátámaszkodom, miközben a tükörbe bámulok. Fáradt, nyúzott arc és egy teljesen másnapos, terhelt szempár tekint vissza rám.
Elgondolkozom. Vajon megérte? Megérte akkor feladni mindent, ami fontos volt? Napok óta azon rágom magam, hogy mi vezetett idáig? Hogy voltam képes önzőségből olyanokat tenni, amivel emberek millióit bántottam meg. És ami a legszörnyűbb, hogy eddig a legkevésbé sem érdekelt. A média mindig mást mutatott rólam, ami a mai napig természetesen nem is változott. Egyszerűen szánalmas ez a mocskolódás. Semmivel sem jobbak nálam. Senki sem jobb nálam semmiben, mégis ők pofáznak...
Letépem a testemet fedő ruhadarabokat magamról, majd becsapom magam után a zuhany ajtaját úgy, hogy épp nem törik darabjaira az átlátszatlan üveg. Először a hideg vizet nyitom meg magamra, hogy felfrissítsen és lehűtse kedélyeimet. Megnyitva a hideghez a meleg csapot, mozdulatlanul állok percekig a csobogó víz alatt. A testlemosóm fahéj-narancs illata terjeng mámorítón a levegőben, mely minden egyes részecskéje a karácsony hangulatát idézi fel bennem. A karácsonyt és a régi emlékeket. Már megint itt tartok. A múltnál. Nem érdekel a múlt. Minden ami eddig történt, már nem létezik, véget ért. Új életet kezdtem és ez így van rendjén.
Átlépek a fülke nyitott ajtaján és egy fehér törülközőt csavarok derekam köré. Átlibbenve a gardrób szobába, más-más polcokat túrok fel egy hétköznapi összeállításért. Semmi elfogadhatót nem találok - fel kell frissítenem az öltözködőkészletem. Végül egy egyszerű fehér pólót húzok magamra és egy fekete boxert. A nadrágokhoz lépek. Egyszerű laza, koptatott farmer, hozzá egy teljesen fekete vászoncipő. Másodszorra nézek a tükörbe, még mindig nyúzott vagyok. Fejemet csóválva indulok vissza a fürdőszobába, hogy megszáríthassam és beállíthassam a hajam.
Fél óra készülődés után rohanok le a lépcsőn. A bejárat melletti fogason csüngő fekete bőrdzsekimbe bújok bele, majd felkapom a kocsi valamint lakáskulcsokat. Körülnézek, minden szükséges kéznél van-e. Mobil rendben, kulcsok itt vannak, egy utolsó pillantás az egész alakos tükörbe. Remekül festek.
Gyors léptekkel haladok a krómozott Fisker felé, bepattanok és gázt adok. 68.2 mérföld/órával száguldok végig az Oaks-on, utána fél Los Angelesen, hogy időben érjek oda Tim Burton Hollywood Hills-i villájához.
Egy utcával a cél előtt lelassítok, ráérek. Egyetlen percet sem kések, csupán 27 percbe telt, mire ideértem. Ezzel az időzítéssel talán még rekordot is döntök.
Egy fekete-fehér modern ház mellé parkolok. A ház fele üvegből áll, a többi mind láthatatlan beton és acélrögzítések. Hagyományos fal helye sehol. Az épület alját kitakarja a hatalmas kovácsoltvas kerítés, valamint a mellettük lévő különféle mediterrán és trópusi növényfajok. A kedvencem a bambusz, egész jól mutat. A kapuban egy testes, kigyúrt fekete öltözékű férfi áll, komoly arccal. Rám szegezi a tekintetét és érzelemmentesen ajtót nyit. Áthaladva a nyíláson végigmérem a birtok minden zugát.
A kert inkább a keleti harmóniáról árulkodik, nem igazán egy trópusi udvarhoz hasonlít. Hatalmas tó fekszik a telek nyugati oldalán, egy kőszobros csobogóval. A tó körül Japán hangulatot előidéző fák és különféle virágok nődögélnek. A rózsaszín virágú fa alatt egy apró, két személyes hintaágy helyezkedik el. Egy fekete hajú lány ül rajta és elbűvölően olvas egy nagyon vastag könyvet. Férfi hangok csapják meg a fülem. Jobbra pillantok, két férfi közeledik. Az egyik Scooter, a másik kócos fekete hajú férfi - aki kék lencsés szemüveget visel. Valószínűleg ő Tim Burton. Megindulok én is feléjük egy széles mosolyt erőltetve az arcomra. Komolyan ilyen ápolatlan fazonnal kell dolgoznom? Nos, jó biztos nem fog kisülni belőle, de legalább eggyel több dolog, amit menedzserem fejéhez vághatok majd.
Illedelmesen köszönök mindkét személynek, mikor végül emberséges távolságba kerülünk.
- Justin, ő Tim Burton, bár már bizonyára ismered. - mondja Scooter, mire Tim és én kezet fogunk.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetem Mr. Burton. - hazudom Timnek.
- Én is rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen tehetséggel vehetem ki a részem a munkából. - válaszol, bár az ő szavai is inkább olyan őszinték voltak, mint amelyeket én intéztem felé.
- Nos, vágjunk bele egyből. - megindul a kerti tavacska felé és int, hogy kövessem. - Beszeretném mutatni a leendő munkatársadat, Lessie Campbelle színésznőt. - biccent egyet a hintaágyon olvasó lány felé. - Remélem, hogy jól kijöttök majd egymással. - fordul felém, majd lépteit szaporázva érünk oda a lányhoz, ahol először pillanthatom meg az arcát...
Elgondolkozom. Vajon megérte? Megérte akkor feladni mindent, ami fontos volt? Napok óta azon rágom magam, hogy mi vezetett idáig? Hogy voltam képes önzőségből olyanokat tenni, amivel emberek millióit bántottam meg. És ami a legszörnyűbb, hogy eddig a legkevésbé sem érdekelt. A média mindig mást mutatott rólam, ami a mai napig természetesen nem is változott. Egyszerűen szánalmas ez a mocskolódás. Semmivel sem jobbak nálam. Senki sem jobb nálam semmiben, mégis ők pofáznak...
Letépem a testemet fedő ruhadarabokat magamról, majd becsapom magam után a zuhany ajtaját úgy, hogy épp nem törik darabjaira az átlátszatlan üveg. Először a hideg vizet nyitom meg magamra, hogy felfrissítsen és lehűtse kedélyeimet. Megnyitva a hideghez a meleg csapot, mozdulatlanul állok percekig a csobogó víz alatt. A testlemosóm fahéj-narancs illata terjeng mámorítón a levegőben, mely minden egyes részecskéje a karácsony hangulatát idézi fel bennem. A karácsonyt és a régi emlékeket. Már megint itt tartok. A múltnál. Nem érdekel a múlt. Minden ami eddig történt, már nem létezik, véget ért. Új életet kezdtem és ez így van rendjén.
Átlépek a fülke nyitott ajtaján és egy fehér törülközőt csavarok derekam köré. Átlibbenve a gardrób szobába, más-más polcokat túrok fel egy hétköznapi összeállításért. Semmi elfogadhatót nem találok - fel kell frissítenem az öltözködőkészletem. Végül egy egyszerű fehér pólót húzok magamra és egy fekete boxert. A nadrágokhoz lépek. Egyszerű laza, koptatott farmer, hozzá egy teljesen fekete vászoncipő. Másodszorra nézek a tükörbe, még mindig nyúzott vagyok. Fejemet csóválva indulok vissza a fürdőszobába, hogy megszáríthassam és beállíthassam a hajam.
Fél óra készülődés után rohanok le a lépcsőn. A bejárat melletti fogason csüngő fekete bőrdzsekimbe bújok bele, majd felkapom a kocsi valamint lakáskulcsokat. Körülnézek, minden szükséges kéznél van-e. Mobil rendben, kulcsok itt vannak, egy utolsó pillantás az egész alakos tükörbe. Remekül festek.
Gyors léptekkel haladok a krómozott Fisker felé, bepattanok és gázt adok. 68.2 mérföld/órával száguldok végig az Oaks-on, utána fél Los Angelesen, hogy időben érjek oda Tim Burton Hollywood Hills-i villájához.
Egy utcával a cél előtt lelassítok, ráérek. Egyetlen percet sem kések, csupán 27 percbe telt, mire ideértem. Ezzel az időzítéssel talán még rekordot is döntök.
Egy fekete-fehér modern ház mellé parkolok. A ház fele üvegből áll, a többi mind láthatatlan beton és acélrögzítések. Hagyományos fal helye sehol. Az épület alját kitakarja a hatalmas kovácsoltvas kerítés, valamint a mellettük lévő különféle mediterrán és trópusi növényfajok. A kedvencem a bambusz, egész jól mutat. A kapuban egy testes, kigyúrt fekete öltözékű férfi áll, komoly arccal. Rám szegezi a tekintetét és érzelemmentesen ajtót nyit. Áthaladva a nyíláson végigmérem a birtok minden zugát.
A kert inkább a keleti harmóniáról árulkodik, nem igazán egy trópusi udvarhoz hasonlít. Hatalmas tó fekszik a telek nyugati oldalán, egy kőszobros csobogóval. A tó körül Japán hangulatot előidéző fák és különféle virágok nődögélnek. A rózsaszín virágú fa alatt egy apró, két személyes hintaágy helyezkedik el. Egy fekete hajú lány ül rajta és elbűvölően olvas egy nagyon vastag könyvet. Férfi hangok csapják meg a fülem. Jobbra pillantok, két férfi közeledik. Az egyik Scooter, a másik kócos fekete hajú férfi - aki kék lencsés szemüveget visel. Valószínűleg ő Tim Burton. Megindulok én is feléjük egy széles mosolyt erőltetve az arcomra. Komolyan ilyen ápolatlan fazonnal kell dolgoznom? Nos, jó biztos nem fog kisülni belőle, de legalább eggyel több dolog, amit menedzserem fejéhez vághatok majd.
Illedelmesen köszönök mindkét személynek, mikor végül emberséges távolságba kerülünk.
- Justin, ő Tim Burton, bár már bizonyára ismered. - mondja Scooter, mire Tim és én kezet fogunk.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetem Mr. Burton. - hazudom Timnek.
- Én is rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen tehetséggel vehetem ki a részem a munkából. - válaszol, bár az ő szavai is inkább olyan őszinték voltak, mint amelyeket én intéztem felé.
- Nos, vágjunk bele egyből. - megindul a kerti tavacska felé és int, hogy kövessem. - Beszeretném mutatni a leendő munkatársadat, Lessie Campbelle színésznőt. - biccent egyet a hintaágyon olvasó lány felé. - Remélem, hogy jól kijöttök majd egymással. - fordul felém, majd lépteit szaporázva érünk oda a lányhoz, ahol először pillanthatom meg az arcát...
